Nagyon tetszik ez a zöld-réz színpáros meg hozzá ezek az egyszerű vonalak, könnyed-tavaszi-libegő. Mondjuk forrasztani mostanában kínkeserves, vagy a forrasztó haldoklik, vagy a forrasznak kell drukkolni, hogy fusson szét.
Nem szeretem a csillogó, strassz- meg egyéb köves ékszereket, de ezek a pirinyó kövek (amik amúgy egy régi klipszből valók és valódi kövek ám, nem bizsuk) nagyon jól mutatnak a feketeségben, nem harsognak, épp annyi díszt adnak, amennyi kellemes látványra.
Ezek készültek idáig az ötvös műhelyben, és ezeket akarom továbbvinni egy-egy apróbb változtatással. Némelyik ékszer kapott vizet és földet is, hogy "leletesedjen". A korongfülbevaló még marad is vagy 1-2 hétig a citromfám földjében.
Végre belekerült a fülembe az első "rendes" fülbevaló, ez a napkorong, a napos idő örömére.
Basil Hallward linómetszetei igazi napleletek, így készítettem róluk nyomatot, majd photoshopban kikeményítettem őket és mentek rá a gyurmára. A vaku nem tett jót a látványnak, de muszáj volt, mert félhomály van a szobában.
Több boltban láttam páva fülbevalókat és nekem is nagyon megtetszettek, így el is utaztam messzi földre pávatollért. Önmagukban olyan gyönyörűek, hogy feleslegesnek tartottam csicsázni őket, hagytam magukban, csak egy kis nyírást kaptak.
Régóta szeretem a nemezből készült dolgokat, de ezidáig mindig a gyapjú győzött és nem sikerült nemezelni. Most viszont lebirkóztam, meggyúrtam, és meg lett az eredménye. Nem tökéletesek, de én nagyon örültem a végeredménynek.